Ez a mű Lorca legtitokzatosabb drámája. Megírásakor, 1931-ben, maga a szerző a „bemutathatatlan színház” darabjai közé sorolta. Mégis, már 1936-ban elkezdődtek a próbái Madridban, majd a költő halála miatt a bemutató elmaradt.

A darab főhősének, a Fiatalembernek öt évet kell várnia, hogy feleségül vehesse menyasszonyát. A várakozás örömteli a számára, mert így a valóság nem zavarja álmodozásában. Öt év múlva a Menyasszony lakásán zajló találkozás szakítással végződik, és a Fiatalember a Gépírókisasszony korábban elutasított szerelmében keresi „célját vesztett” szerelmének új tárgyát. Különös szereplők (a halott Kisfiú, az agyonkövezett Macska, a Próbababa, Harlekin, a Bohóc, a Maszk, a Visszhang) teremtenek jelenlétükkel szürreális világot a Fiatalember története köré. A darabban, melynek alcíme Az Idő legendája, összemosódik múlt, jelen és jövő, valóság és képzelet. A Fiatalember életének képei. Vagy csupán a képzelet műve az egész, és az Idő is megállt?

A magyar színházi hagyományban ritka, kivételes esemény a költői, szürrealista művek előadására tett kísérlet.